Tudom milyen ha az ember olyan kicsinek és jelentéktelennek érzi magát amennyire csak lehet,

és hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken amikről nem is tudsz...

és mindegy hány pohár chardonney iszol meg a barátnőiddel.

Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod,

hogy mit rontottál el vagy hogyan hihetted egyetlen percre is hogy boldog vagy,

hogyan érthetted félre a dolgot,és néha még meg is győzöd magad arról,

hogy észhez tér és becsönget hozzád,és ezek után bármennyire is sokáig tartott...tovább lépsz...