Emlékszel még milyen volt gyermeknek lenni..?
Önfeledten játszani, mindig csak nevetni..?
Mikor nézted utoljára egy gyermeknek mosolyát..?
Szüleiddel mikor öleltétek önfeledten át egymást..?
Régen elképzeltél magadnak egy hatalmas várat,
Ott állt benne parancsodra várva több száz katona.
Vagy te voltál a királylány a legfelső szobába,
S csendesen aludtál a hercegedre várva.
A legnagyobb baj csupán az volt..
Ha tele volt a homokozó..
Felnőttünk az élet megy tovább.
Eltűntek az életben a homokozó cimborák,
Leomlott a vár..és meghaltak a katonák.
Eltűnt a legfelső szobából az alvó királylány..
Elmosódott arcok, sehol sincs mosoly már..
Mindenhol  már csak a bú és bánat vár..
Gyermekkori szép emlékek.. a semmibe hullanak.